Előadások a nagyváradi Posticumban tartott konferencián

The lectures of Máté Gárdonyi and Krisztina Tóth in Nagyvárad. — 2012-től kezdődő hagyományba illeszkedik a nagyváradi Posticumban tartott nemzetközi konferenciák sorozata, mely 2018. november 8–10. között immár a hatodik alkalommal adott lehetőséget a részt vevő magyar és román egyháztörténetet kutató történészek eszmecseréjére. A rendezvény, melyen a Fraknói Kutatócsoport két tagja, Gárdonyi Máté és Tóth Krisztina vettek részt Önértelmezés, szerep és cselekvőség a 18–20. századi egyházi társadalomban címmel került megrendezésre. Interdiszciplináris megközelítésben azt vizsgálta, hogy egy-egy egyházi személy pályáján hogyan érvényesültek az eltérő pozíciókból fakadó lehetőségek, kötöttségek, illetve állásfoglalásaikban hogy érvényesültek az eltérő pozíciókból fakadó lehetőségek, határok és ezt hogy határozta meg az eltérő pozíciójuk az egyházszervezeten belül.

November 8-án a konferencia a nagyváradi püspöki palota reprezentatív dísztermében könyvbemutatókkal kezdődött. Ezek közül a Teológia és történettudomány. Antalógia az egyháztörténet-írás elméleti kérdéseiről című 2018-ban megjelentet kötetről szólót Gárdonyi Máté tartotta. Meglátása szerint a szerkesztők jó érzékkel válogatták ki a címben megjelölt témák nemzetközileg elismert szakértőitől (Yves Congar, Hubert Jedin, Walter Kaspar, stb.) a tanulmányokat, melyek egymásra is reflektálnak, a fordítók szabatos, gördülékeny megfogalmazást, egységesített terminológiát használtak.

Másnap a tanácskozás a Posticumban folytatódott. Ezen szintén előadott Gárdonyi Máté Péteri tisztség és személyes habitus. VI. Pál pápasága címmel. Előadása elején a pápa péteri tisztségéből eredő hatalma, személyes habitusa és megnyilatkozásainak hierarchiája kérdését vetette fel: lehet-e magánvéleménye egy egyházfőnek? Majd arra kereste a választ, hogy hogyan lett az elfeledett pápából szent VI. Pál. Rámutatott személyének kettős értékelésére: egyrészt a pápa, aki az erényeket hősies fokon gyakorolta, az isteni gondviselés választotta erre a feladatra, másrészt a pápa, aki összeesküvés áldozata vagy részese. E két megközelítés, a szentéletrajz és összeesküvés elmélet is pszeudotörténetírás. Ezt követően VI. Pál és a II. Vatikáni Zsinat kapcsolatát, a zsinati határozatok saját képre formálásának mikéntjét, pápai megnyilatkozásainak szintjeit (enciklikák, apostoli buzdítások) vizsgálta. Végül Mindszenty és VI. Pál, illetve Aldo Moro és VI. Pál kapcsán mérlegelte a pápai megnyilatkozásokat.

A konferencia harmadik napján Tóth Krisztina Grősz József pasztorális stratégiáiról beszélt. Előadása elején Grősz karrierútját vázolta fel, hogy érthetővé váljon, miért érdemes szerepével, cselekvési mintázatával foglalkozni, majd azt tekintette át milyen programot hirdetett apostoli adminisztrátorként, püspökként, illetőleg érsekként. Ezt követően három nagyobb téma köré építette fel mondandóját, melyek összevetésre kínáltak alkalmat segédpüspöki, püspöki és érseki működése szempontjából. Az aktív, cselekvő katolicizmus előmozdítása (szegényügy, patronázs, AC, egyesületek, lelki élet elmélyítése), gondoskodás a hívek közvetlen lelkipásztori ellátásáról (papi/püspöki funkciók, lelkipásztori állomáshelyek számának növelése, papnevelés, különböző nemzetiségű hívek lelki szükségleteiről gondoskodás), illetve a főpásztor személyes helytállásán, példamutatásán keresztül (II. világháború, diktatúra évei). E témaköröket a konferencia kérdésfelvetései mentén vizsgálta: milyen pozícióban mit tehetett meg Grősz József, milyen korlátjai voltak cselekvéseinek.

Program
Képek 1. 2. 3. 4.
Bihari Napló