CVH

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526)

CLASSIS II
10.
Nemes Gábor

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) (CVH II/10), összeállította és a bevezetést írta NEMES GÁBOR, Budapest–Róma 2022. xxv + 342 p. + mellékletek (4 kép és 1 térkép)

A kötet a történelmi Magyarország területén fennmaradt, 1417 és 1526 között kelt pápai oklevelek repertóriumát tartalmazza. A munka szervesen illeszkedik a Franco Bartoloni által útjára indított Index Actorum Romanorum Pontificum ab Innocentio III in ad Martinum V electum című rangos sorozat célkitűzéseihez. A szerző a gyűjtés során számba vett minden kéziratos fennmaradási formát, így az eredetik mellett az átírásban, másolatban, sőt fogalmazványban fennmaradtakat, továbbá a nyomtatott búcsúcédulákat is. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Diplomatikai Levéltára (DL) és Diplomatikai Fényképgyűjtemény (DF) mellett az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban őrzött Hevenesi, Kaprinai és Pray gyűjtemények, továbbá online adatbázisok is a gyűjtés alapját képezték. A kutatás során összegyűjtött kéziratokat és kiadásokat felhasználva minden egyes oklevélszövegről egy adategyüttes állt össze, amely az oklevél keltezési adatait, az oklevél kontextusának kezdő szavait, azaz incipitjét, a kiadó pápa nevét, a címzést, az oklevél szövegét megőrző kéziratokat és az egyes kiadásait tartalmazza.

Az 1417 és 1526 közötti több mint száz évből a Kárpát-medence levéltáraiban fennmaradt 1064 példányból 672 oklevélszöveget sikerült kigyűjteni. Ezek több mint fele, 344 maradt fenn eredetiben. A kötet bevezetője – amely a végén angolul is olvasható – a feldolgozott oklevélállomány elemzésével, értékelésével és az iratok fennmaradásának és megőrződésének problematikájával foglalkozik.

A repertóriumot több mutató is követi: először személy- és helynévmutató, majd a DL és DF számok, valamint az azzal nem rendelkező kéziratok konspektusa, ezután pedig az incipitek abc rendű indexe olvasható.

A kötetben szereplő eredeti oklevelek vizsgálata segítségével elkészült a kúriai hivatalnokok repertóriuma is. A munka ezzel a passaui egyetem neves diplomatika és paleográfia professzora, Thomas Frenz által évtizedek óta elkezdett, a pápai kúriai hivatalokban dolgozó személyek prozopográfiai és biográfiai gyűjtéséhez is kíván kapcsolódni.

Forgách Ferenc okmánytár: válogatott politikai levelek és iratok (1586–1615)

CLASSIS II
9.
Kruppa Tamás

Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok (1586–1615), feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Kruppa Tamás (CVH II/9), Budapest–Róma 2022. (xxxiii + 496 p.)

Az okmánytár Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek-bíboros válogatott politikai jellegű levelezését tartalmazza. A majdnem 30 évnyi időszakból származó iratok egy páratlanul gyorsan felívelő, majd tragikus gyorsasággal megszakadó életpálya állomásait tárják az olvasó elé.

A kiadott iratanyag időben egyenetlenül oszlik meg, amelyet az magyaráz, hogy Forgách politikai természetű levelezésének megszületése és politikai tevékenységének megindulása a 17. századi magyar történelem egyik igen fontos, máig vitatott eseményével, a Bocskai-felkeléssel esik egybe. Ez a politikai kataklizma majdnem maga alá temette a magyarországi katolicizmus intézményrendszerét. Az okmánytár levelei arról tanúskodnak, hogy abban, hogy ez végül mégsem történt meg, Forgách Ferencnek elévülhetetlen és igazában véve teljes mélységében talán soha fel nem mérhető érdemei vannak. A püspöknek, majd bíboros-érseknek a magyarországi katolicizmust megmentő és annak jövőjére nézve irányt mutató tevékenysége mindössze 5 évben (1606–1610) sűrűsödik össze. Erre az időszakra esik a szabad vallásgyakorlat ellen folytatott küzdelme a bécsi béke, valamint a koronázás előtti és utáni törvények elfogadása kapcsán, a II. Mátyás ellen kezdeményezett inkvizíciós per, amelyben döntő szerepet játszott, a felső-magyarországi protestáns térhódítás lendületének megtörését, illetve a Tridentinum bevezetését célzó lépései. Ez a rövid periódusra szorítkozó, ám annál intenzívebb politikai aktivitás néha heti részletességgel tetten érhető a közölt forrásokban. Ugyanakkor a személyével összefüggésbe hozható iratok száma igen hullámzóan alakul Forgách politikai pályafutásának a teljes, három évtizedes időszakában.

A szövegkiadás alapja 92 darab, csekély kivétellel kiadatlan eredeti Forgách levél, amelyek néhány kivételtől eltekintve a Vatikáni Apostoli Levéltár Fondo Borghese és Segreteria di Stato, illetve a Biellai Állami Levéltár, Archivio Ferrero fondjaiból származnak. Ezeket a pápai államtitkárság és a prágai, illetve bécsi nunciatúra között megszületett és részben a Biblioteca Apostolica Vaticana kézirattárában fellelhető iratanyag egészíti ki. A közölt források kisebb, de fontos további két csoportja a bécsi Haus- Hof- und Staatsarchiv Hungarica anyagában, valamint Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kamarai osztályában őrződött meg.

A közölt iratok minden eddiginél élesebb fényt vetnek Forgách Ferenc személyiségére és arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet a Bocskai-felkelés következtében rendkívül súlyos helyzetbe került magyarországi katolicizmus megőrzésében, megmentésében, illetve katolikus megújulás alapjainak, amelyre az utódok építkezhettek, lerakásában játszott.

A kötet az okmánytár mellett a levelezésanyag legfontosabb elemeit ismertető bevezetőt, a végén bibliográfiát, hely- és személynévmutatót, valamint egy angol nyelvű tanulmányt foglal magában.

Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021)

CLASSIS I
20.
Tusor Péter

TUSOR PÉTER: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021) (CVH I/20), Budapest–Róma 2022. (20 p. + 248 p.)

A histioriográfia a 2004-ben megjelent CVH I/1 kutatástörténeti bevezetésének bővített és frissített, önálló monografikus kiadása. Az Apostoli Szentszék levéltáraiban végzett magyar kutatásokat tekinti át a pozitivizmus korától kezdődően napjainkig 1881 és 2021 között; előzetes kitekintéssel a 16. század végéig. Ismerteti a különféle kutatástörténeti periódusokat, kiadványokat, a fontosabb és rendre ismétlődő determinációkat. A monográfia egy rangos és nemzetközi vonatkozásaiban is jelentős „részdiszciplina” elemzésével szemléletesen diagnosztizálja a magyar történettudomány alapvető hiányosságát: a nyugat-európai példákkal ellentétben a századokon átívelő intézményi, még inkább projekt- kontinuitás fogyatékosságát.  Bemutatja az ebből fakadó folytonos újrakezdések parabolikáját. A Függelék tartalmazza a római, vatikáni anyagról készült magyarországi másolatok, mikrofilmek jegyzékét. E kutatástörténeti adatgyűjtés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a diszkontinuitás végre kiküszöbölődjön a vatikáni magyar kutatások történetéből. A szintén a Függelékhez tartozó dokumentumválogatás a monografikus narratíva állításait szemléltetik. Jelen kiadásban megtalálható a Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos” Történeti Osztályának új szervezeti szabályzata is. Az MTA 1940-ben kiadott rendelkezése az intézmény vatikáni kutatásokban játszott szerepének, a II. osztály alá rendelt akadémikusi szakbizottság működésének utolsó érdemi dokumentuma. A kötethez külön Bibliográfia (pp. 193–208), Index (pp. 211–218); angol nyelvű annotált kísérőtanulmány (pp. 219–244), a magyar mellett angol Tartalomjegyzék (pp. 245–248) tartozik.

Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523)

CLASSIS I
vol. 18.
Fedeles Tamás

Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései (CVH I/18), feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta FEDELES TAMÁS, Budapest–Róma 2021. (lxxxvi + 576 p. + 1 képtábla + 3 térképmelléklet)

A klerikusszentelések a középkori Orbis Christianus területén a megszokott események közé tartoztak. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. A külföldiek kúriai promóciója a 15. századtól öltött tömeges méreteket, amely jelenséget a nemzetközi szakirodalom találóan papszentelési turizmusnak (turismo delle ordinazioni) nevezett el. Jóllehet a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek (Regsitra supplicationum) bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek.

Jelen okmánytár hiánypótló, ugyanis a külföldi klerikusok promócióját dokumentáló, az Archivio Apostolico Vaticano Camera Apostolica fondjában található Libri formatarum magyar vonatkozású bejegyzéseit adja közre. E regisztersorozatot a 20. század elejéig a Római Állami Levéltár Apostoli Kamara fondjában őrizték, majd az első világháború alatt – több más levéltári anyaggal együtt – csere útján került a Vatikáni Apostoli Levéltárba. Az állami archívumban őrzött kamarai volumenekkel megegyező módon e kötetek is kis folio formátumúak, fehér pergamenborításúak és papírlapokat tartalmaznak. Összesen 14 regiszterkönyv maradt korunkra, amelyek az 1425 és 1524 közötti időintervallumot ölelik fel. E kötet összesen 1001 bejegyzést tartalmaz, amely 783 fő promóciójával kapcsolatos dokumentumot tartalmaz. Mivel 50 magyar klerikus számára csupán szentelési engedélyt (littera dimissoria) állítottak ki, összesen 743-an vettek részt ténylegesen kúriai promóciókon. A valóságban ennél bizonyosan több magyar klerikust szentelhettek a Római Kúriában, azonban a forráspusztulás következtében ezt mindössze valószínűsíthetjük. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely négy, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel (episcopatus in partibus infidelium) egészült ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15–15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa–bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1–1%) egyházmegyék részesülése a legcsekélyebb.

A szövegkiadást a téma szakirodalmát összefoglaló, a kérdéskör legfontosabb részleteit áttekintő és a gyűjtött anyagot bemutató bevezetés, illetve teljes körű személy- és helynévmutató kíséri.