CVH

Papato e politica internazionale nel Seicento. Il nunzio Francesco Buonvisi alla corte di Leopoldo I d’Asburgo imperatore e re d’Ungheria

CLASSIS I
vol. 22
Giulio Merlani

GIULIO MERLANI, Papato e politica internazionale nel Seicento. Il nunzio Francesco Buonvisi alla corte di Leopoldo I d’Asburgo imperatore e re d’Ungheria (CVH I/22), Budapest–Roma 2023.

(Pápaság és nemzetközi politika a 17. században Francesco Buonvisi nuncius I. Lipót császár és magyar király udvarában)

Az olasz nyelvű monográfia a luccai származású pápai diplomata, Francesco Buonvisi 1678-ig végzett külpolitikai tevékenységére összpontosít, különös tekintettel a császári és királyi udvarban tartott nunciatúrájának első részére. Buonvisi bécsi hivatala a kölni (1670–1672) és varsói (1672–1675) korábbi missziói összefüggésében kerül bemutatásra. Megismerhetővé válik, hogy az általa végrehajtott akciókkal hogyan képviselte a Szentszék 1648 utáni elvárásait és stratégiáját. Buonvisi mind Kölnben, mind Varsóban kitűnt diplomáciai készségével és politikai érzékével, amely nem mindennapi pragmatizmusával együtt a császári és királyi udvar tekintélyes nunciatúrájának élére vezette. Bécsi nunciusi kinevezésekor X. Kelemen pápa azzal bízta meg nunciusát, hogy segítse a Habsburg–Bourbon megbékítésére irányuló pápai erőfeszítéseket, és rávegye a császárt, hogy erőit keletre irányítsa az oszmánok ellen, lehetőleg a lengyelekkel együtt. Amikor pedig XI. Ince trónralépését követően a pápai politika nemzetközi szinten tett korábbi erőfeszítéseit elismerés koronázta, Francesco Buonvisi különösen értékes és hatékony szereplőnek bizonyult a Szentszék számára. Ezt a perspektívát erősíti meg és árnyalja Buonvisi diplomáciai tevékenységének jelen monográfia keretében elvégzett elemzése, mely a luccai prelátus működését más európai udvarokban tevékenykedő kollégáival összevetve mutatja be. Megvalósulását elsősorban a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött levéltári forrásanyag alapos tanulmányozása tette lehetővé.  A kutatás alapja a pápai Államtitkárság és a bécsi nunciatúra között folytatott diplomáciai levelezés összehasonlító vizsgálata a többi, mindenekelőtt a madridi, párizsi, velencei és varsói pápai követség, illetve a béketárgyalásokra küldött rendkívüli nunciusok irataival (Segreteria di Stato, Nunziatura di Germania, di Spagna, di Francia, di Venezia, di Polonia;  Nunziatura delle Paci). E vatikáni forrásokat az Archivio di Stato di Lucca dokumentumai gazdagítják, ahol a Buonvisi-család magánlevéltárát őrzik. A kötet jórészt kiadatlan történeti források vizsgálatának köszönhetően teljesebb és pontosabb ismereteket nyújt Francesco Buonvisi alakjáról az európai diplomáciában, illetve más nunciusok tényleges szerepéről Róma nagypolitikai stratégiáinak formálásában. Egyúttal a nunciatúrák prizmáján keresztül, az államtitkársági iránymutatások s a kuriális  működési módszerek bemutatása révén leírást nyújt a pápaság újradefiniálása és újjászületése összetett folyamatának céljairól s hatásairól a tizenhetedik század második felében. Mindazon római törekvésekről, melyek az 1680–1690-es években Magyarország szinte teljes területének felszabadításához vezettek a másfél évszázados oszmán uralom alól. A vatikáni–magyar történeti sorozat I/22. kötete a fiatal szerző Giulio Merlani első monográfiája. Az alapjául szolgáló doktori disszertációt 2020. februárban védte meg római La Sapienzán.

Magyarország és a római Szentszék III.

CLASSIS I
vol. 21
Tusor Péter–Kanász Viktor

Magyarország és a római Szentszék III. Exquisitae lucubrationes Cornelio Szovák amicabiliter dicatae (CVH I/21; Előadások a Fraknói Nyári Akadémián 5–16), szerk. TUSOR PÉTER–KANÁSZ VIKTOR, Budapest–Róma 2022. 468 p. + 4 melléklet (1 p. műnyomó képmell., 3 térkép)

Előzményeihez (CVH I/8 és CVH I/15) hasonlóan a tanulmánykötet mintadó közleményekben, előtanulmányokban mutatja be a vatikáni magyar történeti kutatások aktuális irányait. Történik mindez, miként korábban is, nem csupán a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjainak, hanem egy szélesebb szakmai kör bevonásával, meghatározóan a magyar tudományszervezés egyéb kutatócsoporti, részben pedig kutatóintézeti tagjainak részvételével. Konferenciaelőzményül a Piliscsabán megrendezett VIII. Fraknói Nyári Akadémia szolgál.

A nyitó tanulmány, Bácsatyai Dániel írása az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóján a vatikáni kutatások erőterében vázolja fel végre az oklevél keletkezésének valós történeti kontextusát. III. Honorius pápa 1222. december 9-én kelt bullájának Barcelonában őrzött eredetije eddig tökéletesen elkerülte a vonatkozó kutatás figyelmét, gondos elemzése pedig teljesen új adatokat, szempontokat és összefüggéseket világít meg. Fedeles Tamás egy eddig elhanyagolt,  Camera Apostolica-kötet magyar vonatkozású bejegyzéseit publikálja és dolgozza fel a 14. század végéről. Nemes Gábor 1476-ból közöl és helyez történeti kontextusba újonnan feltárt pápai brévéket. IV. Sixtustól. A pázmányos Vestigia Kutatócsoport, személy szerint Kuffart Hajnalka érdeme a mindeddig legkorábbi, 1503-ból származó magyar kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv feltárása. Ezt követi a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport két impozáns kontribúciója. C. Tóth Nobert az esztergomi Szent Péter-oltár kegyurasága miatt a Sacra Romana Rotán 1514–1515-ben lefolytatott peres eljárást mutatja be és közli rotulusát. Lakatos Bálint vatikáni és ausztriai anyaggyűjtésének köszönhetően állította össze a neves humanista, Balbi Jeromos pozsonyi prépost gurki püspöki kinevezési iratait (1522–1523). Tanulmánya több helyen pontosítja, kiegészíti Balbi biográfiáját.

A kora újkort bevezető tanulmányban Kanász Viktor Girolamo Martinengo bécsi, valamint Ludovico Beccadelli velencei apostoli nuncius Rómába küldött jelentéseinek magyar vonatkozásait vizsgálja az 1550 és 1554 évek között. Igazolja, hogy a pápaság számára komplex és megbízható információk álltak rendelkezésre a Magyar Királyságról a 16. század derekán. Kruppa Tamás az 1598-ban a prágai császári udvarba érkezett új pápai nuncius, Filippo Spinelli Erdéllyel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseit kíséri nyomon 1600-ig. Kimutatja, hogy a római tervezgetések során az uralmon lévő pápai dinasztia, az Aldobrandini-ház esetleges fejedelemségének gondolata is felvetődött. Tusor Péter Pázmány Péter esztergomi érsek ellen Verbanovich Gáspár zágrábi kanonok által 1625 őszén Rómába küldött feljelentést vizsgálja, s helyezi a hazai katolikus felekezetszerveződés, az egri egyházmegyetörténet és a 17. század horvát–magyar kapcsolatai koordinátáira. Mihalik Béla a TTI-ből az egri főpásztorsága okán elhíresült Telekessy Mihály győri kanonok csanádi püspöki kinevezését veszi közelebbről szemügyre, felhasználva a római eljárásban aktív Fabrizio Agostini apát, bíboros protektori ágens Firenzében őrzött leveleit. Szintén a római ágensi jelentések különleges forrásértékére szemléletes példa Oláh P. Róbert írása, aki Bartolomeo Pinto Poloni Győrben őrzött tudósításai alapján, bécsi kontrollforrásokat felhasználva mutatja be az 1769. évi pápaválasztó konklávét.

Mons. Tóth Tamás közleménye a konferencia-előzmény piliscsabai helyszíne okán a székesfehérvári egyházmegye 1777-es, első kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvét ismerteti. Nagy Katalin, a Moravcsik-intézet munkatársa, ugyanezen intézet és a Fraknói Kutatócsoport vatikáni levéltári kutatási rezidense Fraknói Vilmos első, 1881. tavaszi és kora nyári kutatási kérvényeit közli az Archivio Apostolico Vaticano prefektusi levéltárából. Különleges információértékük, hogy cáfolhatatlanul bizonyítják, miszerint Fraknói és társai célja kezdettől fogva a magyar vonatkozású vatikáni források feltárása és publikálása volt, és nem egy ennél (is) nagyobb szabású vállalkozás.

A 20. századot három közlemény képviseli. Véghseő Tamás Nyíregyházáról a pápai Államtitkárság Történeti Levéltára néhány dokumentuma segítségével mutatja az 1912-es hajdúdorogi egyházmegyealapítás korai emlékezettörténetét a román gondolkodásban, illetve az 1940-es második bécsi döntés kapcsán támadó félelmeket a magyar görögkatolikus püspökség eredeti határainak visszaállításától. Ugyanezen lelőhelyről származik Alvary Gascoigne budapesti angol rendkívüli követ két jelentése Grősz József kalocsai érsekkel folytatott 1945. évi tárgyalásairól. A Sági György által feldolgozott dokumentumok Nagy-Britanniának a Vatikánhoz akkreditált rendkívüli követe útján jutottak el a pápai Államtitkárságra. Legvégül Rétfalvi Balázs közli és elemzi Tomek Vince piarista generális érdekes és tanulságos beszámolóját egyházi iskolák 1948. júniusi államosítása után tett magyarországi látogatásáról. A dokumentum lelőhelye a piarista rend római központi levéltára (Archivio Generale delle Scuole Pie).

A Magyarország és a római Szentszék tanulmányok jelen, immáron III. kötetének címbéli ajánlása Szovák Kornélnak szól. 2022. december 24-én tölti be 60. évét, az augusztusi Fraknói-akadémia – melynek egyik kurátora volt – tanulmánykötetében ezért köszönti most őt. Szovák tanár úr jelen volt a CVH alapításánál, szerepet vállalt az első kötet megjelenésében, tanulmányaival, tanácsaival részt vállalt és vállal a sorozat előrehaladásában. Legújabban pedig a Moravcsik Intézet alapító igazgatójaként megszervezte annak Hungarica-osztályát, ami a Fraknói Kutatócsoport mellett a módszeres vatikáni forráskutatás másik hazai pólusának szerepét tölti be. A kötet alcíme mindennek állít emléket.

Lósy, Lippay, Szelepchény. Három mikrobiográfia a kora újkorból (Vatikáni kivizsgálási jegyzőkönyvek közlésével, 1625–1666)

CLASSIS I
19
Tusor Péter

Lósy, Lippay, Szelepchény. Három mikrobiográfia a kora újkorból (Vatikáni kivizsgálási jegyzőkönyvek közlésével, 1625–1666) (CVH I/19), Budapest–Róma 2022. 436 p. + 4 műnyomó melléklet (3 kép, 1 térkép)

A kötet a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek Pázmány Péterével (1616–1637) megkezdett teljes szövegű közlését (CVH II/6) folytatja, de már csak a personalia-anyagot hozza. Ezúttal Pázmány három utóda: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény Györgyre (1666–1685) vatikáni személyi anyagát tartalmazza. A választást az esztergomi érsekeknek a kora újkor folyamán a magyar egyház-, köz-, társadalom- és művelődéstörténetben játszott meghatározó szerepe indokolja. A Pázmány-processzus publikálásának paradigmájából kiindulva a vizsgálat azt mutatja be, hogy minél szélesebb forrásbázisra támaszkodva hazai (Kárpát-medencei) és bécsi, valamint az itáliai (vatikáni) történeti dokumentumok milyen irányból és milyen szinten teszik lehetővé egy főpapi életút megismerését. Másként fogalmazva: a vatikáni források, jelesül a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek milyen különleges, máshol fel nem lelhető információkat nyújtanak e célból. Mindezt pedig jelen munka nem összehasonlító elemzések, példák útján, hanem a teljes életutat biográfia-, pontosabban mikrobiográfiaszerűen, kritikai, kiváltképpen forráskritikai igénnyel áttekintve szemlélteti.

A kötetbeni meghatározás szerint a „mikrobiográfia” tanulmányformában megírt biográfia, amely olyan történelmi szereplőről veszi tárgyát, akinek életpályája – történeti szerepe, jelentősége és fennmaradt iratanyaga okán – (nagy)monografikus formában dolgozható és dolgozandó fel távlatosan. A már lehetőleg teljes forrásanyag (jelen esetben 34 itthoni, felvidéki s erdélyi, horvát, cseh, osztrák olasz és vatikáni lelőhely összesen 95 állaga), illetve szakirodalom (mintegy 420 tételes könyvészet) számbavételével és áttekintésével ugyanakkor csupán a curriculum, illetve az egyházkormányzati és -politikai szempontjából fontosabb/érdekesebb adatok, problémák tisztázására és a lényeges kérdések összegző, helyenként jelzésszerű megválaszolására kerül sor benne.

A kutatás fontos tézise, hogy Lósy, Lippay György, Szelepchény bár címerében még nincs ott a világi rangelsőségüket, feudális autonómiájukat jelképező hercegi korona, törekvéseikben, igényeikben, egyházi és politikai tényleges praxisukban viszont már igen. Sőt a Pázmány-i törekvéseken nyugvó valós hatalmuk és tényleges befolyásuk az országos politikára jóval nagyobb, mint utódaikét a következő három évszázadból.

Microbiographical Studies of Archbishops of Esztergom from the 17th Century (Imre Lósy, György Lippay, György Szelepchény)

Excerpta – Separata
Péter Tusor

Péter Tusor: Microbiographical Studies of Archbishops of Esztergom from the 17th Century (Imre Lósy, György Lippay, György Szelepchény). Budapest–Rome 2022. (CVH Separatum ex class. II, tom. 19.)

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526)

CLASSIS II
10.
Nemes Gábor

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) (CVH II/10), összeállította és a bevezetést írta NEMES GÁBOR, Budapest–Róma 2022. xxv + 342 p. + mellékletek (4 kép és 1 térkép)

A kötet a történelmi Magyarország területén fennmaradt, 1417 és 1526 között kelt pápai oklevelek repertóriumát tartalmazza. A munka szervesen illeszkedik a Franco Bartoloni által útjára indított Index Actorum Romanorum Pontificum ab Innocentio III in ad Martinum V electum című rangos sorozat célkitűzéseihez. A szerző a gyűjtés során számba vett minden kéziratos fennmaradási formát, így az eredetik mellett az átírásban, másolatban, sőt fogalmazványban fennmaradtakat, továbbá a nyomtatott búcsúcédulákat is. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Diplomatikai Levéltára (DL) és Diplomatikai Fényképgyűjtemény (DF) mellett az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban őrzött Hevenesi, Kaprinai és Pray gyűjtemények, továbbá online adatbázisok is a gyűjtés alapját képezték. A kutatás során összegyűjtött kéziratokat és kiadásokat felhasználva minden egyes oklevélszövegről egy adategyüttes állt össze, amely az oklevél keltezési adatait, az oklevél kontextusának kezdő szavait, azaz incipitjét, a kiadó pápa nevét, a címzést, az oklevél szövegét megőrző kéziratokat és az egyes kiadásait tartalmazza.

Az 1417 és 1526 közötti több mint száz évből a Kárpát-medence levéltáraiban fennmaradt 1064 példányból 672 oklevélszöveget sikerült kigyűjteni. Ezek több mint fele, 344 maradt fenn eredetiben. A kötet bevezetője – amely a végén angolul is olvasható – a feldolgozott oklevélállomány elemzésével, értékelésével és az iratok fennmaradásának és megőrződésének problematikájával foglalkozik.

A repertóriumot több mutató is követi: először személy- és helynévmutató, majd a DL és DF számok, valamint az azzal nem rendelkező kéziratok konspektusa, ezután pedig az incipitek abc rendű indexe olvasható.

A kötetben szereplő eredeti oklevelek vizsgálata segítségével elkészült a kúriai hivatalnokok repertóriuma is. A munka ezzel a passaui egyetem neves diplomatika és paleográfia professzora, Thomas Frenz által évtizedek óta elkezdett, a pápai kúriai hivatalokban dolgozó személyek prozopográfiai és biográfiai gyűjtéséhez is kíván kapcsolódni.

Forgách Ferenc okmánytár: válogatott politikai levelek és iratok (1586–1615)

CLASSIS II
9.
Kruppa Tamás

Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok (1586–1615), feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Kruppa Tamás (CVH II/9), Budapest–Róma 2022. (xxxiii + 496 p.)

Az okmánytár Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek-bíboros válogatott politikai jellegű levelezését tartalmazza. A majdnem 30 évnyi időszakból származó iratok egy páratlanul gyorsan felívelő, majd tragikus gyorsasággal megszakadó életpálya állomásait tárják az olvasó elé.

A kiadott iratanyag időben egyenetlenül oszlik meg, amelyet az magyaráz, hogy Forgách politikai természetű levelezésének megszületése és politikai tevékenységének megindulása a 17. századi magyar történelem egyik igen fontos, máig vitatott eseményével, a Bocskai-felkeléssel esik egybe. Ez a politikai kataklizma majdnem maga alá temette a magyarországi katolicizmus intézményrendszerét. Az okmánytár levelei arról tanúskodnak, hogy abban, hogy ez végül mégsem történt meg, Forgách Ferencnek elévülhetetlen és igazában véve teljes mélységében talán soha fel nem mérhető érdemei vannak. A püspöknek, majd bíboros-érseknek a magyarországi katolicizmust megmentő és annak jövőjére nézve irányt mutató tevékenysége mindössze 5 évben (1606–1610) sűrűsödik össze. Erre az időszakra esik a szabad vallásgyakorlat ellen folytatott küzdelme a bécsi béke, valamint a koronázás előtti és utáni törvények elfogadása kapcsán, a II. Mátyás ellen kezdeményezett inkvizíciós per, amelyben döntő szerepet játszott, a felső-magyarországi protestáns térhódítás lendületének megtörését, illetve a Tridentinum bevezetését célzó lépései. Ez a rövid periódusra szorítkozó, ám annál intenzívebb politikai aktivitás néha heti részletességgel tetten érhető a közölt forrásokban. Ugyanakkor a személyével összefüggésbe hozható iratok száma igen hullámzóan alakul Forgách politikai pályafutásának a teljes, három évtizedes időszakában.

A szövegkiadás alapja 92 darab, csekély kivétellel kiadatlan eredeti Forgách levél, amelyek néhány kivételtől eltekintve a Vatikáni Apostoli Levéltár Fondo Borghese és Segreteria di Stato, illetve a Biellai Állami Levéltár, Archivio Ferrero fondjaiból származnak. Ezeket a pápai államtitkárság és a prágai, illetve bécsi nunciatúra között megszületett és részben a Biblioteca Apostolica Vaticana kézirattárában fellelhető iratanyag egészíti ki. A közölt források kisebb, de fontos további két csoportja a bécsi Haus- Hof- und Staatsarchiv Hungarica anyagában, valamint Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kamarai osztályában őrződött meg.

A közölt iratok minden eddiginél élesebb fényt vetnek Forgách Ferenc személyiségére és arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet a Bocskai-felkelés következtében rendkívül súlyos helyzetbe került magyarországi katolicizmus megőrzésében, megmentésében, illetve katolikus megújulás alapjainak, amelyre az utódok építkezhettek, lerakásában játszott.

A kötet az okmánytár mellett a levelezésanyag legfontosabb elemeit ismertető bevezetőt, a végén bibliográfiát, hely- és személynévmutatót, valamint egy angol nyelvű tanulmányt foglal magában.

Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021)

CLASSIS I
20.
Tusor Péter

TUSOR PÉTER: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021) (CVH I/20), Budapest–Róma 2022. (20 p. + 248 p.)

A histioriográfia a 2004-ben megjelent CVH I/1 kutatástörténeti bevezetésének bővített és frissített, önálló monografikus kiadása. Az Apostoli Szentszék levéltáraiban végzett magyar kutatásokat tekinti át a pozitivizmus korától kezdődően napjainkig 1881 és 2021 között; előzetes kitekintéssel a 16. század végéig. Ismerteti a különféle kutatástörténeti periódusokat, kiadványokat, a fontosabb és rendre ismétlődő determinációkat. A monográfia egy rangos és nemzetközi vonatkozásaiban is jelentős „részdiszciplina” elemzésével szemléletesen diagnosztizálja a magyar történettudomány alapvető hiányosságát: a nyugat-európai példákkal ellentétben a századokon átívelő intézményi, még inkább projekt- kontinuitás fogyatékosságát.  Bemutatja az ebből fakadó folytonos újrakezdések parabolikáját. A Függelék tartalmazza a római, vatikáni anyagról készült magyarországi másolatok, mikrofilmek jegyzékét. E kutatástörténeti adatgyűjtés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a diszkontinuitás végre kiküszöbölődjön a vatikáni magyar kutatások történetéből. A szintén a Függelékhez tartozó dokumentumválogatás a monografikus narratíva állításait szemléltetik. Jelen kiadásban megtalálható a Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos” Történeti Osztályának új szervezeti szabályzata is. Az MTA 1940-ben kiadott rendelkezése az intézmény vatikáni kutatásokban játszott szerepének, a II. osztály alá rendelt akadémikusi szakbizottság működésének utolsó érdemi dokumentuma. A kötethez külön Bibliográfia (pp. 193–208), Index (pp. 211–218); angol nyelvű annotált kísérőtanulmány (pp. 219–244), a magyar mellett angol Tartalomjegyzék (pp. 245–248) tartozik.